Az ankéton előadást tartott Richard Owens (a WIPO szerzői jogi részlegének igazgatója). Előadásával azt járta körbe, hogy a Szellemi Tulajdon Világszervezete miként próbálja újra megtalálni az érdekelt szerzők, felhasználók, illetve a piac egyéb szereplői közötti egyensúlyt. Owens elmondta, hogy a munka zömét a Szerzői és Szomszédos Jogi Állandó Bizottság (SCCR) végzi, amely kiemelten foglalkozik az audiovizuális előadások, illetve a műsorsugárzó szervezetek védelméről szóló egyezmények tervezeteivel, a szerzői jogi kivételekkel és korlátozásokkal, illetve a vakok és gyengénlátók javára tervezett kötelező kivételről szóló egyezmény tervezetével.

Az audiovizuális előadások védelméről szóló nemzetközi szerződés tervezete kapcsán Owens kiemelte, hogy sem a Római Egyezmény, sem pedig az 1996-os WPPT nem oldotta meg a megfelelő szintű védelmet, és mivel a 2000-ben tartott diplomáciai konferencia is sikertelenül zárult, így a mai napig sincs olyan multilaterális szerződés, amely az audiovizuális előadásokat oltalmazná. Az SCCR 2000 óta folyamatosan tárgyal az egyezmény létrehozásáról, de igazi változást a Screen Actors Guild és a Motion Picture Association közötti közeledés hozta meg, idén év elején. A felgyorsult munka alapja a 2000-ben „ideiglenesen elfogadott" tizenkilenc cikkely, amelyhez a WIPO 2011. január végéig várja a javaslatokat. Az előadó megjegyezte, hogy az említett 19 cikkely nagy támogatást élvez, ugyanakkor egyes jelenetős audiovizuális iparral rendelkező államok (pl. Brazília) úgy vélik, azok felett már elhaladt az idő.

A műsorsugárzó szervezetek védelméről szóló nemzetközi szerződés tervezete is régóta a WIPO asztalán fekszik, mivel a Római Egyezmény, illetve a TRIPs egyezmény nem biztosít kellően magas szintű védelmet az említett szervezeteknek. A megelőző megbeszélések alapján a WIPO 2007-ben döntött úgy, hogy a védelem tárgya kizárólag a műsorvivő jel lehet, továbbá, hogy diplomáciai konferenciát csak akkor fognak összehívni, ha előzetesen az érdekeltek megállapodtak a védelem céljáról, hatályáról és eszközéről. A WIPO jelenleg is várja a tervezettel kapcsolatos véleményeket, azok ismeretében döntenek a további lépésekről.

A korlátozások és kivételek kérdésköre is sok éve áll a vizsgálatok középpontjában. A tagállamok eredetileg az oktatási, archiválási célú kivételekkel foglalkoztak, majd ez egészült ki a vakok és gyengélátók védelmében tervezett egyezmény területével. A kérdésnek több megközelítése is létezik, Chile például kötelező módon kívánja meghatározni a kivételek körét, az USA és az EU ún. soft law megoldást, míg az African Group egy a vakok és gyengénlátók körén túlmutató, kötelező jellegű szabályozást javasolt. Az előadó felhívta a figyelmet arra, hogy a vakok számára biztosítandó korlátozás eredetileg elsősorban szimbolikus jelentőségű volt, a digitális technika és az eBookok térhódítása miatt mára gazdaságilag is jelentőssé vált a kérdés.

Bár az SCCR még nem foglalkozik a közvetítő szolgáltatók felelősségével, az előadó meglátása szerint - a széttartó nemzeti megoldások miatt - ezen már rövidtávon is változtatni szükséges.

A következő előadó Fehér Miklós Zoltán, a KIM Európai Uniós Jogi Főosztályának főosztályvezető-helyettese volt, aki az Európai Bíróság néhány előzetes döntéshozatali eljárás keretében hozott döntését ismertette a jelenlévőkkel.

Az Európai Bíróság 2008-as Promusicae ügyben azt járta körbe, van-e a tagállamoknak olyan kötelezettsége, hogy a hatékony jogérvényesítés érdekében a személyes adatok átadására kötelezzék a közvetítő szolgáltatókat. Az ítélet szerint ilyen kötelezettség nem következik az Uniós jogból, bár azt ki sem zárja.

Az Európai Bíróság 2009-es Sony kontra Falcon ügyben hozott döntésében azt vizsgálta, miként kell alkalmazni a védelmi idő irányelv rendelkezéseit akkor, ha a hangfelvétel védelmét olyan tagállamban kérelmezik, amelyben az adott hangfelvétel soha nem volt védelemben. A döntés szerint a védelmi idő szempontjából csak annak van jelentősége, hogy a hangfelvétel bármely tagállamban védelem alatt állt-e.

A még folyamatban lévő Sabam kontra Scarlet ügyben a Bíróságnak arra kell majd választ adni, hogy kötelezhető-e egy internetes hozzáférés szolgáltató forgalmának szűrésére annak érdekében, hogy hálózatán ne lehessen átvinni jogsértő tartalmat.

Az ankét harmadik előadója Szinger András, az Artisjus főigazgatója volt, akinek előadása az üreshordozó jogdíj kérdését járta körbe, tekintettel az Európai Bíróság nemrég hozott Padawan döntésére. A prezentáció a lenti képre kattintva megtekinthető.